Sport és üzlet - Avagy nagy pénz, nagy foci

A sport üzlet, a profi sport főleg az - ez a felismerés vetett véget anno az amatőr korszaknak. Mára pedig a pénz átvette az uralmat és az irányítást a sport szinte valamennyi területén, így a coubertini eszme jegyében útjára indított ötkarikás játékok fölött is. Ám még soha nem volt annyira meghatározó a szerepe, mint napjainkban, köszönhetően elsősorban a csillagászati összegű televíziós szerződéseknek.

Repkednek a dollármilliók

A tulajdonosok és a játékosok közötti vita miatt könnyen lehet, hogy teljesen elmarad az észak-amerikai profi jégkorongliga (NHL) 2012-2013-as idénye. A vita természetesen a pénzről szól, a 3,3 milliárd dollárra becsült bevétel elosztásáról: a tulajdonosok 57-ről 47 százalékra szeretnék levinni a hokisok részesedését. Az ügy kárvallottjai pedig a szurkolók, akiknek 1992 óta negyedszer kell szembesülniük a lock-outtal, vagyis azzal, hogy a csapattulajdonosok kizárják a ligából a játékosokat. A 2004-2005-ös idény például teljes egészében elmaradt.

Az eset nem egyedi, a négy nagy észak-amerikai profi sportág közül másik kettőben, a kosárlabdázóknál (NBA) és az amerikaifuttballban (NFL) is volt már példa lock-outra - a negyedik pedig a baseball (MLB). Mindenhol a dollármilliókat kereső játékosok állnak szembe a szintén dollármilliókat kasszírozó tulajdonosokkal, a pénzemberekkel. Maga a sport, a meccs immár másodlagos.
Az amerikai profi sportokhoz hasonló eset szerencsére még nem fordult elő Európában, de az amerikai sportbefektetők már szép számmal jelen vannak az öreg földrészen, és igyekeznek csúcsra járatni a profitmaximalizálást. A legnívósabbnak tartott labdarúgó-bajnokság, az angol Premier League 20 együttese közül öt amerikai tulajdonban van: a Manchester Unitednél a Glazer család, az Arsenalnál Stan Kroenke, az Aston Villánál Randy Lerner, a Sunderlandnál Ellis Short, a Liverpoolnál John Henry mondja ki a végső szót. Talán ennek is betudható, hogy a Premier League 2013 és 2016 között 3,018 milliárd fontra számíthat tv-pénzből a hazai mérkőzésekért, azaz az előző időszakhoz képest 71 százalékkal nőtt a jogdíj!

A pénz főleg az Egyesült Államokból jön, ahol a befektetők adják és veszik, és ha kell, költöztetik a csapatokat egy jól bevált franchise-rendszer alapján. A Forbes gazdasági magazin szerint a világ 50 legértékesebb sportklubja közül 41 amerikai, közülük pedig 32 a profi amerikaifutball-ligában (NFL) szerepel.
A háttérben itt is a televíziós közvetítési díjak állnak, amelyek meredeken emelkedtek az elmúlt évtizedekben. Amint Steve Flatow, a Bloomberg Sports elemzője a The Economistnak elmondta, a szórakoztatás egyetlen más területe sem tudott olyan fellendülést és nézőszámokat felmutatni az elmúlt évtizedekben, mint a sport.

Ebből következik, hogy megnőtt a csapatok értéke is, sőt szakértők szerint már erősen túlárazott a(z amerikai) piac. A korábbi legendás kosaras, Magic Johnson fémjelezte csoport például 2,1 milliárd dollárt (!) fizetett idén a Los Angeles Dodgers baseballcsapatért, amelynek piaci értékét a Forbes "csupán" 1,4 milliárdra becsülte. A már említett, Aston Villa-tulajdonos Lerner is csak 1 milliárdot kapott augusztusban a Cleveland Browns amerikaifutball-csapatért. Nem csoda, hogy a Dodgers-hír a Financial Timestől a The Economiston át minden jelentős gazdasági lapnál a címlapon szerepelt. Johnsonék, soraikban a Guggenheim Partnersszel, valószínűleg arra számítanak, hogy Los Angeles és körzetében a tv-közvetítések díjaiból busás bevételre tehetnek szert.

A Forbes-lista tíz együttesének összértékét idén 16 milliárd dollárra taksálták a tavalyi 14,4 milliárddal szemben, ami 11 százalékos emelkedést mutat. A rangsort két labdarúgó-csapat, a Manchester United és a Real Madrid vezeti a New York Yankees baseball- és a Dallas Cowboys amerikaifutball-csapata előtt. Közülük a Real Madrid 517 millió eurós csúcsköltségvetéssel vágott neki a 2012-2013-as idénynek, miközben Spanyolországban tombol a válság. Az előző idényt 113 milliós nyereséggel zárta a királyi gárda, igaz, így is 125 millió euró a klub hiánya.

Kis pénz, kis foci

A dicsőséget, a győzelmeket persze nem lehet pénzért megvásárolni, vagyis a milliós befektetések nem mindig állnak egyenes arányban az eredményekkel.
A Realnál csak az elmúlt idény vetett véget a 2008 óta tartó ínséges időszaknak, azaz négy év után nyert ismét bajnokságot a madridi élcsapat, amely a 2001-2002-es siker óta egyszer sem jutott el a Bajnokok Ligája döntőjéig, miközben az ősi rivális Barcelona háromszor is elhódította a BL-trófeát. Roman Abramovics 2003-ban vette meg a Chelseat, ahova szinte számolatlanul igazolta le a sztárokat, az igazi nagy áttörést azonban csak az idei Bajnokok Ligája-diadal jelentette. Ugyanakkor tény: komoly befektetés nélkül ma már lehetetlen felvenni a versenyt a gazdag klubokkal.

A magyar futball színvonalát és eredményeit (vagy eredménytelenségét) ért kritikák többsége nyilván jogos, de nem árt szem előtt tartani a gazdasági szempontokat is. A második számú európai klubsorozat, az Európa Liga (EL) csoportkörébe a Debrecen 2010-11-es szereplése után második magyar együttesként bejutott, itthon a legtehetősebb klubnak számító Videoton játékoskeretének értékét 11,45 millió euróra becsülik, amivel az EL 32 csapata között csupán a 29. És akkor még nem beszéltünk a BL-ről! A szomszédos országokkal összevetve sem kiugró a 11 milliós összeg, a román, a szerb, a szlovén és a magyar élvonal csapatainak rangsorában a székesfehérvári gárda játékosállománya a 13., míg a címvédő Debrecen 9,85 millió euróval a 17. helyet foglalja el.

Tegyünk egy apró - bár nem túl sportszerű - összehasonlítást: Lionel Messi fizetése 18 millió euró a Barcelonánál! Vagyis, ahogy már Puskás Öcsi is megállapította: kis pénz, kis foci...

A kiscsapatoknak az Európa Liga és a Bajnokok Ligája kínál igazán pénzkereseti lehetőséget, még ha a végjátékokig csak a legritkább esetben jutnak is el. Muszbek Mihály sportközgazdász szerint ahhoz, hogy egy magyar gárda ismét a BL-ben szerepelhessen, mintegy 4,5 milliárd forintos éves büdzsére lenne szüksége.

A mostani szezonban rekord nagyságú pénzdíj, 910,3 millió euró vár a főtáblán szereplő 32 csapatra a BL-ben. Ez az összeg 150 millióval több, mint amennyit az előző idényben osztott szét az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA). A csoportkörben érdekelt gárdák rajtpénzként 8,6 milliót kapnak, továbbá győzelmenként egy-, döntetlenenként pedig félmillióval gazdagodnak. A nyolcaddöntőért 3,5, a negyeddöntőért 3,9, az elődöntőért 4,9 millió euró jár, a döntő vesztese további 6,5 milliót kap, a győztes pedig a trófea mellett 10,5 millió eurónak is örülhet. A BL-ben a meccspénzeken túl további 409,6 milliót különböző marketing és nemzeti szempontok alapján osztanak szét a csapatok között.
Az EL-ben kevesebb pénzt fizet az UEFA: a második számú európai kupasorozatban 208,75 millió euró pénzdíjért küzd a 48 főtáblára jutott együttes. Az EL-ben 1,3 millió a rajtpénz, a csoportkörben aratott győzelmek 200 ezret, a döntetlenek pedig 100 ezret érnek.

Olimpia: nem a győzelem, a pénz a fontos

Az amatőr szellemet hirdető olimpia már régen behódolt a pénz hatalma előtt. A világ legnagyobb sportrendezvényét, egyben show-műsorát nem is lehetne valószínűleg másképp működtetni. A színvonalas rendezéshez és körítéshez biztos anyagi háttér kell, amit a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) szponzorai és a televíziós jogdíjak biztosítanak.
A NOB kereskedelmi bevételeinek nagyjából a fele származik a televíziós közvetítési jogok értékesítéséből. A legnagyobb összeg ezen belül megint csak az Egyesült Államokból jön. Az NBC 2003-ban 2,2 milliárd dollárt fizetett a 2010-es téli, valamint a 2012-es nyári játékok közvetítési jogaiért. A tavaly tető alá hozott megállapodás szerint pedig a csatorna egészen 2020-ig elnyerte a kizárólagos közvetítési jogot az olimpiákra az Egyesült Államokban - 4,38 milliárd dollárért (!). A négy olimpiát átfogó csomagot az NBC a Fox és az ESPN elől vitte el.

Ennek megfelelően a NBC alkotta a legnagyobb sajtós csapatot az idei londoni ötkarikás játékokon: az amerikai csatorna 2800 fővel vonult fel az angol fővárosban. Az NBC munkatársai és vendégei számára külön gépjárműpark, 218 autó és busz állt rendelkezésre, a munkatársak utaztatását négy csoport szervezte. Az Olimpiai Parkban felállított médiaközpontban szinte egy egész szintet elfoglaltak az amerikai tévések, emellett a Vizesközpontnál és a Tower Bridge-nél is kialakítottak egy-egy stúdiót.

"Az rendeli a nótát, aki fizeti a zenészt" alapon a NOB-nak átutalt csillagászati összegekért cserébe az NBC nagy beleszólást élvez a program kialakításába. Az amerikaiak számára érdekes és fontos mérkőzések-versenyek kezdetét a NOB igyekszik az NBC kérésének megfelelően megállapítani, hogy az időeltolódás miatt a csatorna a lehető legnagyobb nézettséget érje el az Egyesült Államokban...

Gazdasági fair play

A sportba áramló hatalmas összegek hatására tovább nő a szakadék a sztárklubok és a kiscsapatok között. A nagyok mértéktelenül költekeznek, és nem zavarja őket, hogy közben óriási adósságokat halmoznak fel - lásd a Real Madrid adatait. Az élvonalbeli európai klubok összadóssága 2010-ben például 1,6 milliárd euróra rúgott, ami 33 százalékos növekedést jelent egy év alatt.

A felelőtlen költekezés elleni egyik legnevesebb fellépő Michel Platini, az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) elnöke, akinek ötletét, az üzleti vagy gazdasági sportszerűséget (financial fair play, azaz FFP) az Európai Unió is jóváhagyta.
Az FFP lényege pofonegyszerű: a klubok ne költsenek többet, mint amennyi bevételük van. Az UEFA elképzelései szerint a 2013-2014-es idényben már csak azok a csapatok szerepelhetnek majd a nemzetközi kupákban, amelyek betartják a gazdasági fair playt. Az első két szezonban a tulajdonos 45 millió euróig állhatja a veszteséget, a következő három idényben pedig összesen 30 milliót költhet a csapatra ellentételezés nélkül.

Csakhogy már most látható, hogy a rendszerben számos kiskaput kihasználhatnak a legnagyobbak. Például az FFP nem veszi figyelembe a stadionra költött összegeket, márpedig például a Manchester City esetében a dubaji Etihad Airways mintegy 350 millió fontot (!) fizetett az aréna nevéért tíz évre. A tulajdonos Manszúr bin Zájed al-Nahjan ráadásul annyit ad játékosainak, amennyit akar. A sejk 2008. szeptember 1-jén vette meg a Manchester Cityt, és az elmúlt négy évben 433 millió fontot költött játékosvásárlásra - kétszer annyit, mint a városi rivális United 25 év alatt! -, további 360 milliót pedig bérekre.
Az eredmény: a City idén - 44 év után - megnyerte a bajnokságot.

Még a bridzsben is

És aki azt hiszi, hogy csak az amerikai profi sportágak és a látványsportok működnek a pénz vagy az üzlet logikája szerint, az bizony téved. A piszkos anyagiak gyakorlatilag minden sportágban meghatározó szerepet játszanak, és befolyásolják az esélyeket, még ott is, ahol legkevésbé várnánk, például bridzsben.

Ebben a szellemi sportban éveken keresztül a Lavazza Team, vagyis a kávéja révén világhírű Maria Teresa Lavazza jól fizetett profi csapata uralta az Európa-bajnokságot, míg meg nem jelent a színen egy svájci milliárdos. Pierre Zimmermann ugyanis nagyon szeretett volna Európa-bajnok lenni, ezért az anyagiakat nem sajnálva leszerződtetett a Lavazza Teamből egy olasz párost, melléjük egy szintén profi norvég kettőst, maga mellé pedig egy francia játékost, majd felkereste Albert herceget, hogy Monaco színeiben indulhassanak.
Júniusban meg is nyerték az Eb-t...